A címbe emelt kőolaj, ezen új rend szimbolikus matériája, egyrészt a civilizációban nyersanyagként betöltött szerepe, másrészt a hozzá kötődő, a rá irányuló akaratok, érdekek, cselekvések okán, amelyekben feltárulkozik az új rend természete, lelepleződnek az új rend valós szándékait fedő ideológiák. Az olasz nagyvállalat, az ENI viselt dolgai Pasolinit élénken foglalkoztatták, hiszen a hozzá köthető történések nagy hatással voltak az országra, másrészt pedig általa feltárhatók volt az állam, a gazdaság, a szervezet bűnözés, a külföldi érdekcsoportok, szabadkőműves páholyok.
A szabadkőművesség felemlegetése az olaszországi Ólomévek történései kapcsán jóval több, mint egy összeesküvés-elmélet, hiszen 1981-82-ben parlamenti vizsgálóbizottság és bíróság is foglalkozott a a P2 páholy ügyével, amely vizsgálatok és eljárások nyomán a páholyt 1982-ben feloszlatták, mert bizonyítást nyert, hogy bűnszövetkezetben elkövetett, többek között gazdasági, államellenes és terrotista bűncselekmények egész sora kötethető a páholyhoz (amelynek majd’ ezer tagja között voltak befolyásos üzletemberek, politikusok és a rendvédelmi szervek tisztjei), melyek célja az ország feletti ellenőrzés biztosítása volt. (A történet terjdelmes irodalmából egyet említünk csak a további tájékozódást segítendő: DI GIOVACCHINO, Rita, Il libro nero della Prima Repubblica, Roma, Fazi Editore, 2005.)
A regény egyik tétje épp e hálózat, a hatalmi játszmák leleplezése (lett volna), amelyre a kor olasz közéletének egyik (máig feltáratlan) rejtélye vezette Pasolinit: az ENI vezérigazgatójának, Enrico Matteinek 1962. október 27-én bekövetkezett halála, aki Cataniából Milanóba tartva szenvedett halálos légibalesetet. (Az ügyben a hatvanas évek végén nyomozó újságírónak, Marco de Mauronak viszont egyszerűen nyoma veszett.) Pasolinit a történet élénken érdekelte, a regény tétje tehát több volt, mint a rendszer irodalmi-művészi kritikája, a fikciós történetbe ágyazva Pasolini oknyomozó, tényfeltáró művet akart a közönség elé vinni.
Az író hagyatékában, a Petrolio-kézirathoz csatolva voltak olyan feljegyzések, másolatok, amelyek arról tanúskodnak, hogy Pasolini élénken érdeklődött a Matteit az ENI élén váltó befolyásos üzletember, Eugenio Cefis viselt dolgai és cégbirodalma után is, igyekezett minden elérhető dokumentumot begyűjteni róla (például egy Modenában elmondott beszédét, melyben a nemzeti tőke haláláról, a multinacionális vállalatok által uralt új korszakról értekezett). A regény 22-es jelzetű fejezetei melyek egy fiktív alak, egy Troya nevű üzletember birodalmát mutatják be, bizonyíthatóan e forrásokból táplálkoznak. Lásd a regény használt kiadásának lábjegyzeteit, valamint: Angela Molteni Enigma Pasolini című írásának Le fonti di Petrolio című fejezetét, MOLTENI, Angela, Le fonti di Petrolio, http://www.pasolini.net/am_enigma12.htm (elérés 2014. december 14-én). Ugyanő egy másik fejezetben összegyűjtötte azon kutatásokat és elméleteket, amelyek a Mattei-ügyet (és az azt esetleg tárgyaló ominózus 21-es jegyzetet) összefüggésbe hozták az író halálával: MOLTENI, Angela, „Chi tocca Mattei muore”, http://www.pasolini.net/am_enigma13.htm (elérés 2014. december 14-én).
Mivel a regény elkészültét az író tragikus és megnyugtatóan mind a mai napig nem tisztázott halála szakította meg, mindig is élt az a feltételezés, hogy a regény tényfeltáró intencióinak köze lehetett a brutális gyilkossághoz. Megkérdőjelezhetetlen bizonyítékok híján ez egyelőre csak feltételezés, az összeesküvés-elméletek közé sorolható hipotézis, de az tény, hogy az elkészült szövegrészek is foglalkoznak a témával, s van egy hires-hírhedt üres lap, a 21. jegyzet, ami a Villámfény az ENI felett címet viseli, s amely talán épp a leleplező tényeket tartalmazta volna. Az olasz közvéleményt pár évvel ezelőtt lázba hozta Marcello dell’Utri szenátor bejelentése (2010. március 2-án), hogy birtokában a regény azon elveszettnek (vagy el nem készültnek) hitt fejezete, ami az író halálát okozta. Később pontosított, s arról beszélt, hogy a találkozott egy ismeretlennel, aki feljasánlotta neki az állítólag a birtokában lévő kéziratot, de az illető később nem jelentkezett. A fejezetet azóta sem látta senki. Az estet akkoriban a legszélesebb nyilvánosság tárgyalta, itt most csak egy forrásra hivatkozunk, amely összefoglalja az esetet, annak hátterét: http://archivi.articolo21.org/6600/editoriale/mattei-pasolini-de-mauro-e-dellutri.html A történetet azt teszi igazán pikánssá, hogy a szenátor jelenleg jogerős börtönbüntetését tölti a szervezett bűnnözéssel ápolt kapcsolatai miatt.
